Szolidaritás vagy Egységfront?
2011. október 6., 8:16
Nem feszültséget akarok kelteni és nem vitát akarok provokálni. Személy szerint is tisztelem a szervezőket, értékelem a fáradozásukat, személyes szolidaritásom jeléül – bár nem értettem egyet a tüntetés céljával – együtt éjszakáztam velük a Clark Ádám téren. Erre az írásra nem került volna sor, ha a kialakult helyzetet - akkor, ott, közösen, sokunkkal együtt - újra értékeljük, és levonjuk a helyes következtetéseket. Akkor nem a szervezők saját, az elejétől hibás - mert hibás helyzetértékelésre épített - forgatókönyvét visszük tovább. Mert a helyzet megváltozott, és új helyzethez új stratégia és taktika kell. Ha a szervezők értenék, hogy miért „egységfront” kell, akkor nem a Szolidaritást hívták volna életre. Ebben a helyzetben nem tehetek mást, mint egyszerűen elvégzem azt a helyzetértékelést, amit a szervezők nem végeztek el, vagy láthatóan rosszul csinálták. És ez meg fogja mutatni, hogy miért hibás, amit tesznek, és amit tenni akarnak. És talán segít abban, hogy a Szolidaritásból a célja átalakításával egyszer „egységfront” legyen. Mert különben semmi értelme, különben többet árt az ügynek, mint amit segíteni akar.
Mivel azt az előző írásomban (Az „egységfront” létrehozásának szükségessége) leírtam, hogy politikai rendszertanilag mire lenne szükség, mit kellene elérni, ezért megfordítottam a tervezett címet, és azt a módszert választom, hogy leírom, hogy mi van most, ebben a mostani politikai rendszerben mit akarnak a szervezők és az rendszertanilag hol helyezkedik el. És így látszani fog a különbség, hogy ők mit hoznak létre, és mi kellene helyette. Megtehetném, hogy hónapok múlva utólag írom le, hogy hol siklott félre az egész. De én ezt meg tudom mondani most, előre is, mert nekem a tetraéder politikai rendszertanilag azonnal mutatja, hogy a kezdeményezés alkalmas-e a végcél elérésére, vagy változtatni szükséges a Szolidaritás célján, felépítésén és működésén, hogy általa érvényesíthessük a céljainkat.
Az első kérdés az, hogy miért kell továbblépni, és mit kell létrehozni. És itt kellene jöjjön az a felismerés, amit már az EMD megalakulása előtt próbáltam elmagyarázni akkor még az „Egymillióan a sajtószabadságért” csoportnak. Egy jogállamban lehet tüntetni a sajtószabadságért, ha azt a hatalmat birtokló kormány szűkíteni próbálja. Lehet tüntetni a kormány hibás, gazdasági megszorító intézkedései miatt. Lehet tüntetni azért, ha teherviselési hangsúlyeltolást visz bele a rendszerbe, akkor azok, akiket ez hátrányosan érint, jogosan tüntetnek az INTÉZKEDÉS ellen. De itt nem erről van szó!!! Itt NEM egy hatalmát demokratikusan gyakorló hatalom van, hanem egy hatalmával visszaélő, az alkotmányt sorozatosan megsértő, saját törvényeit se betartó hatalom garázdálkodik. Itt már nem sajtószabadságért kell tüntetni, nem a magánnyugdíjak elrablása ellen, nem a Munka Törvénykönyve alkotmányellenes módosítása ellen. Azaz nem törvényesen meghozott törvények, szabályok, intézkedések ellen kell tüntetni, hanem a sorozatos törvénytelenséget végrehajtó hatalom ellen kell fellépni. Ez már nem érdekvédelem, hanem politikai küzdelem, és erre a szakszervezetek ebben a helyzetben nem alkalmasak. Vagy beállnak a politikai szervezetek mögé, akiknek ez a feladatuk, vagy maguk válnak politikai szervezetekké. És itt van a probléma.
Mert nem egy polgári demokráciában működő hatalom van, amelyik törvénysértően működik, és amit a polgári demokrácia szabályai szerint a polgári demokrácia másik pártjai leváltanak a következő választáson. Itt egy „rendszert” váltott hatalom van, amit a többi politikai szereplő egyszerűen vagy nem lát, vagy nem akarja tudomásul venni. Itt már nem polgári demokrácia van, hiszen maga a hatalom jelentette ki, hogy új országot épít!!! Itt már teljesen más szabályok vannak, mint egy polgári demokráciában. Itt már nem politikai harc van, hanem rövidesen szó szerint élet-halál harc kezdődik. Ugyanis a hatalom meg akarja változtatni az alkotmányos rendet, felmondta a társadalmi szolidaritás elvét, drasztikusan átrendezi a társadalom gazdasági erőforrásait. Lemondott közel 4 millió emberről, egyszerűen lassú halálra ítélte őket, fokozatosan megvonva tőlük az állam szociális és egészségügyi ellátását, az állami gondoskodást. Ezt a helyzetet a politikai pártok csak akkor tudják megváltoztatni, ha rendszer-visszaváltást, vagy új rendszerváltást hirdetnének meg. De a politikai pártok ezt egyszerűen nem értik, és egytől egyig mindegyik a saját hatalmával van elfoglalva, és nem az ország helyzetével. A pártok nem kínálnak politikai megoldást erre az új helyzetre. Ezért a szakszervezetek nem tudnak beállni egyetlen politikai szervezet mögé sem. Tehát maguknak kell politikai szereplővé válni, és a hatalom – azaz Orbán új rendszere - megváltoztatásáért kell küzdjenek, ha a munkavállalói jogokat akarják érvényesíteni.
De akkor nem a többi, fentebb ismertetett politikailag béna politikai párt MELLÉ kell beállni, ugyanazokért a célokért küzdve, hanem akkor a lengyel Szolidaritás mintájára ki kell mondani, hogy a szakszervezetek által létrehozott új politikai szervezet (mozgalom) célja nem a kormány leváltása, hanem a kormányfő által létrehozott új politikai rendszer leváltása!!! Csak itt jön a következő probléma.
Ha a szakszervezetek olyan politikai erőt akarnak létrehozni, ami a kitűzött célt – a munkavállalói és szakszervezeti jogok érvényesítését – el is akarja érni, akkor már nem elég, ha csak annyit mondanak, hogy politikai rendszert akarnak váltani. Mert akkor politikai szereplőként meg kell mondják, hogy milyen új politikai rendszert akarnak létrehozni!!! Mert e nélkül a levegőben lóg az egész, e nélkül nem lehet társadalmi összefogást teremteni a mozgalom vagy a szervezet mögé. És itt van az eb elhantolva, most jön az én politikai rendszermodellem!!! Mert a modellemből pontosan látni, hogy milyen új politikai rendszer, milyen új demokrácia mögé lehet társadalmi többséget állítani, amely képes rendszert váltani, amely képes 2/3-os politikai hatalmat szerezni. Mert ez kell az Orbán–rendszer leváltásához.
Ezt három írásomban (Orbán után, A közös cél, és az „Egész-séges” demokrácia ) már majd egy éve megírtam.
http://peacekeeper.nolblog.hu/
Ha a szervezők nem ezt jelentik be – nem ezt fogják – akkor hibáznak. Akkor vagy egy sokadik politikai szervezet lesz a magyar Szolidaritás, vagy egy rossz céllal létrejövő mozgalom. Ami egyik se vezethet sikerre. Sok fölösleges erő és energia elpazarlása a semmire. Szemben az Egységfronttal, amelynek a meghirdetett célja rendszerváltás, az Orbán-rendszer leváltása, a néphatalom és az alkotmányos rend visszaállítása.
Nem választás elé akarom állítani a változást akarókat. Én azt szeretném, hogy ha a Szolidaritásnak lennének azok a céljai, ami az Egységfront célja. Mert az van rendszerben, annak van esélye a sikerre, az Orbán rendszer leváltására. A Szolidaritás erre így, ebben a formában, ezzel a céllal nem alkalmas. Attól viszont óva intem a szervezőket, hogy a mostani mondanivalómból, vagy az Egységfront célkitűzéseiből elemeket vegyenek át. Nem lehet, az elemek rendszerben vannak, egyenként nem adaptálhatóak és nem is működnek. Mert egy rendszerváltást nem lehet félig, immel-ámmal, csak kicsit megcsinálni.
Aki csak bulizni akar, aki csak egy vidám tüntetést akar rendszerváltás helyett, az mondja meg, és ne hazudozzon az embereknek, ne hitegesse őket.
Ide most már kemény, férfias kiállás kell, amire a szervezőket alkalmasnak tartom. És férfias tettek kellenek, mert az üres beszédek és az álszerveződések ideje lejárt!!!
Az a kérdés, hogy Kónya Péter és Árok Kornél rendszert akar-e váltani, le akarja-e váltani az Orbán-rendszert, vagy csak egy sokadik politikai szereplő akar lenni egy rossz rendszerben a sok, feladatára alkalmatlan többi politikai szereplő közt.
A kérdést nekik kell eldönteni. És akkor utána a többieknek azt kell eldönteni, hogy bohóckodnak-e tovább a kormánnyal és annak bohócügyi államtitkárával együtt, vagy rendszert akarnak váltani, az Orbán rendszert leváltani!!!
Mert én az utóbbit akarom, és fogom is tenni.
Vagy velük, vagy nélkülük.
Szeretném, ha velük, az ő vezetésükkel.
De ha nem vállalják......:-(.... akkor nélkülük!!!
|