
Mi a baj a demokráciával?
2012. május 14., 11:02
avagy Mi a különbség a „valódi” és az „egész-séges” demokrácia között?
Mivel a „világforradalom” budapesti helyszínén a százezer ember helyett százan se voltak, célszerű elemezni ennek okát. Azért írok erről most, hogy ne menjünk végig a sehova se vezető úton, hogy ne a végén legyünk sokan okosak, hogy nem erre kellett volna jönni. Aztán amikor majd a végén ott leszünk, legfeljebb szokás szerint beidézem ezt az írásomat is….:-(
A „valódi” demokrácia problémája magában a demokráciában van. Ezért ezt kell először körbejárni.
A szocializmus idején gondoskodtak róla, hogy a görögökről - a 30 felettieknek - az athéni demokrácia jut az eszünkbe. Attól függetlenül, hogy Platón és Arisztotelész rendszerében is a demokrácia a rossz kormányzási formák közé tartozik. Csak hát ezt a szocializmusban (és az óta se nagyon) nem tanították.
Az ókori demokráciával születése pillanatában két gond volt. Létrejötte nem a „köz” érdekén alapszik, hanem magán érdeken. A többség egyénenkénti magánérdekének összességeként. (Mert a közérdek az Egész magánérdekeinek összességétől is több, nem hogy egy Rész – a többség - magánérdekeinek összességétől!)
A másik probléma az volt, hogy mivel magánérdeken alapszik, ezért manipulálható. Már a görögök idején is az volt, pénzzel megvehető volt a többség, vagyis a többséghez csak megfelelő mennyiségű pénz vagy elég nagy, hihető hazugság kellett, és máris megvolt a többség. És amikor a többség megteremtése az arisztokrácia által művelten, kulturális vita formájában (demokratikusan) ment végbe, akkor se a „köz” érdekében ment a vita, hanem a többséget egyéni, a vitázók magánérdekei mögé sorakoztatták fel.
Ugyanez történt majd 2000 évvel később, a polgári forradalmak idején. Egyeseknek lett elég pénzük, hogy a magánérdekeik képviselete mögé tömeget állítsanak, és a megfelelő ideológia létrejötte után nem hűbéres kiskirályokként, hanem nagypolgárokként, a liberalizmus új ideológiájával létrehozták a maguk többséginek álcázott hatalmát, a liberális demokráciát. Ami így nem más – ugyanúgy, mint a király és hűbéresei esetében – mint egy másik kisebbség, csak most a pénz és az anyagi erőforrások monopóliumával rendelkezők, egyéni érdekeken alapuló hatalma. Ami csak kinézetre demokrácia, valójában a demokrácia csak manipulált, pénzzel, választási csalásokkal és manipulációval érték el. A szabályait viszont a tőkével rendelkezők írják, a hatalom – a jogalkotás hatalma - az ő kezükben van.
Ezt a demokráciát vagy pénzzel, vagy elég nagy hazugsággal, a továbbiakban is meg lehet dönteni, le lehet váltani egy másik többségnek. Így jött létre – egy más ideológia alapján – a szocialista demokrácia. Ami győzhetett volna egyszerű választáson is, ha a többség vezetőinek van idejük kivárni. De nem volt.
A győztesek azt hazudták, hogy a liberális demokráciát megdöntő szocialista demokrácia (a „dolgozó nép” demokráciája) a létező világok legjobbika. Az is volt a dolgozó népnek, amíg a világgazdasági „harcban” a szocialista termelési módnak köszönhetően, a szocialista gazdaság fokozatos lemaradása miatt, össze nem dőlt, és helyét visszaadta a liberális demokráciának. Hogy utána Magyarországon jöjjön egy konzervatív demokráciának hazudott, „totális” demokrácia.
Ha ezek után a világban levő liberális demokráciákat – gyakorlatilag a tőke többséginek álcázott diktatúráit – illetve a magyar, a hatalmat egy ember kezében összpontosító „centralizált” demokráciának nevezett totális demokráciát (valójában egyszemélyi diktatúrát) - többséggel akarjuk leváltani, akkor azt két módon tehetjük meg.
Vagy újabb magánérdeken alapuló többség létrehozásával kísérletezünk (de ehhez akkor előbb új ideológia kell) vagy megpróbálunk végre a nép KÖZ érdekén alapuló többséget létrehozni.
A „valódi” demokráciával az a baj, hogy követői az előbbit akarják. Vagyis egy magánérdekeken alapuló új demokráciát. Viszont nincs hozzá új ideológiájuk, ami a 99% számára KÖZÖS ideológiát jelentene, amit összefogná, és egy irányba állítaná őket, egy cél elérése érdekében. Mit csinálnak új ideológia nélkül?
Megpróbálják a régit új csomagolásban, más névvel újra eladni. Csak hát, ha az akármelyik, baloldali Munkáspárt (itthon vagy külföldön) elnöke követel „valódi” demokráciát, akkor rögtön kiderül, hogy nem új ideológiáról van szó, hanem a „valódi” demokrácia itt a „dolgozó nép” demokráciáját rejti. És lehet, hogy New Yorkban vagy Madridban nem tudják, hogy ez mit jelent, és nekik újdonság, mi itt Európa keleti felén pontosan tudjuk. Leginkább pl azt tudjuk, hogy mint társadalmi kísérlet megbukott, és elmúlt a történelemben az a kegyelmi pillanat, amikor még létre lehetett hozni.
Ezért a világban meglevő liberális demokráciák és a magyarországi, egy személy által irányított „centrális” demokrácia meghaladásához csak egy közérdeken, a nép EGÉSZÉNEK az érdekében létrejövő demokrácia, az „egész-séges” demokrácia lehet sikeres.
Új többséget csak új irány mögé lehet szerezni. Vagyis valódi demokráciáról csak akkor beszélhetnénk, ha lenne új, valódi cél, és ehhez valódi, új ideológia. Csak hát a „valódi” demokrácia mögött ebből a kettőből egyik sincs. Se külföldön a kapitalizmus leváltása, se itthon a diktatúra leváltása nem olyan cél, ami mögé társadalmi változást elindító társadalmi többséget lehet teremteni. Felháborodott tömeget (vagy itthon még azt se) lehet teremteni vele, de az még csak többség se, nem hogy 99%. Mert egyik cél se párosul új ideológiával. A patthelyzet viszont csak a válságot konzerválja, ezért az ebből való kilépéshez egy paradigma-váltásra, egy új gondolkodásra lesz szükség. Annak a megértésére, hogy a magánérdeken alapuló demokráciák egyike se – se a régiek, se új (ha kitalálnának ilyent) – nem megoldás a mai problémára.
Nem egyszerűen többségi hatalomra (demokráciára) van szükség, hanem a nép (a köz) érdekein alapuló, az egyéni érdeket is figyelembe vevő, KÖZÖSSÉGI hatalomra van szükség. Olyan hatalomra, melynek létrehozásában MINDENKI, a nép minden tagja részt vesz! Aminek a többsége – de többségi döntés esetén a kisebbsége is – elláthatná a kormányzás feladatát. Ehhez viszont előbb le kell váltani a többségi, liberális demokráciákat (nálunk az egyszemélyi, kizárólagos hatalommal működő diktatúrát) és helyükbe a történelmi tapasztalataink figyelembe vételével, annak alapján egy nép által alkotott alkotmányt kell készíteni és annak szabályai szerint új országgyűlést kell választani. Amely a néppel együtt az alkotmány alapján létrehozza a magyar nép régi-új államát, és megalkotja azokat a törvényeket, amitől az állam a népet, a „köz” érdekét szolgálja, és nem a nép felett hatalmat szerző egyén vagy egy kisebbség magánérdekeit.
Tehát, VALÓDI demokráciáról akkor beszélhetünk majd, ha a „valódi” demokrácia tartalmában nem a „dolgozó nép” demokráciáját jelenti, és nem is egy új, eddig nem ismert ideológia, új magánérdekek alapján létrejött demokráciáját jelenti. Hanem akkor, ha a valódi demokrácia - tartalmában - az „egész-séges” demokráciát jelenti majd.
Az „egész-séges” demokrácia ugyanis csak nevében és csak annyiban demokrácia (majd adni kell neki egy új nevet) hogy itt is többségről van szó, de lényege nem a többség, a demokrácia, hanem az ALAPJA, azaz az, hogy az EGÉSZ társadalom, a nép, a „köz” érdekében jön létre….
|